1. Mi az a sikertörténet, amire trénerként büszke voltál?

Az egyik legemlékezetesebb 20 órás tréningem Oroszlányban volt. Olyan munkatársaknak tartottam kommunikációs és együttműködési képzést, akikről álmomban sem gondoltam volna, hogy akár 1 percig is le lehet őket kötni. A résztvevők 80 %-a roma származású, aluliskolázott munkatárs volt, a hulladékkezelésben és közterület karbantartásban dolgoztak. Lényegében az első nap délelőttjén elromlott a laptopom és az egész napot prezentáció nélkül csináltuk végig, flipcharttal, beszélgetéssel, interaktív gyakorlatokkal. 

A következő héten már a tréningnap előtt felhívtak telefonon, hogy “ugye megyek, mert a kollégák nagyon várnak, szerették a képzést”.

2. Mi volt trénerként az egyik legnagyobb kudarcod?

Tréneri kudarcom nem igazán volt, ha negatív dolog történt, akkor inkább kihívásnak éltem meg.

Ami csalódással tölt el, hogy az egyik legerősebb területem és tudásom – a motiváció feltérképezése és fejlesztése – a döntéshozók részéről nem kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemel és amilyen hasznot tudna hozni a szervezeten belül. Ez a fejlesztés sokkal többet tud, mint amilyen mértékben jelenleg hasznosítják. 

3. Mi a tréneri szupererőd?  

Az, hogy nagyon gyorsan tudok adaptálódni az adott csapathoz akikkel dolgozom. Nagyon sok storytellinget, saját élményeimről szóló történetet, illetve hétköznapi témákat is beleteszek az adott képzésbe és ez mindig nagyon jól sikerül.

4. Miért és hogyan lettél tréner, mi motivál a hétköznapokban?

Mindig is érdekelt a képzés, fejlesztés. Rafting túra vezetőként az új túravezetőket képeztem és azt gondoltam, hogy elindulok a vállalati fejlesztés vonalán az ott megszerzett tapasztalatokkal. Kezdetben a túrákon foglalkoztam emberekkel és cégekkel, úgy tűnt jól érzem magam csapatvezetőként és trénerként. Szívesen kommunikálok és tanítok, személyiségemből fakadó pedagógiai beállítottságomat mindig jól tudtam felhasználni. Az esetek nagy százalékában azt keresem, hogyan lehet tudást átadni, fejleszteni a körülöttünk lévőket.

5. Mit tanulnál meg szívesen még?

A szervezetfejlesztés és a hatékonyság nagyon érdekel. Ez az a terület, ahol még több átadható tudást szeretnék felvenni. A jelenlegi motivációs eszközöm egy kulcs a jövő hatékony vállalataihoz, mindez úgy, hogy középpontban a munkavállaló álljon. Az új ESG modell erre fókuszál, ebben szeretnék elmélyedni és tudásomat tökéletesíteni.

6. Hol látod magad 5 év múlva?

Specialista trénerként látom magam, aki olyan egyedi tudást képes átadni, amelyre azt mondják a résztvevők, hogy ez igen, ilyen tréningen még sosem jártam. Nem szeretnék tucat képzéseket tartani, van néhány terület ami igazán érdekel a világ fejlődése és fenntarthatósága miatt. Fontos, hogy a fiatal generáció megfelelő fejlesztéshez jusson vállalati képzés terén. Azon dolgozom, hogy olyan tréner legyek, aki a saját területén egyedi és megkerülhetetlen, hírneve van és azt mondják, aha, ő a Lego-s csávó, akinek imádtuk a képzését, mikor jön megint?

7. Kiknek segítenél/segítesz önkéntesen?

Most is dolgozom non-profit területen. Környezetvédelmi szaktudásomat hasznosítom olyan projektekben, melyek a természet és környezetvédelem megőrzését helyezik előtérbe. Egy helyi érdekeltségű alapítvány kuratóriumi tagja, illetve egy országos jelentőségű víz és természetvédelmi szövetség alapítója vagyok.

8. Miért jó veled dolgozni?

Azt tanultam meg, hogy ha odafigyelünk a saját társainkra, akkor nagyon jól kiegészíthetjük egymást. Alapjában elég erős természetem van, de a rafting világában nem lehet önállóan dolgozni, kiemelt fontosságú, hogy bízzunk egymásban és akár egymásra bízzuk magunkat is ha szükséges. Így dolgozom trénerként is, figyelek magamra, a kollégáimra és természetesen kiemelten az ügyfelekre, hogy ők kapjanak olyat, amit haza tudnak vinni. Kiemelkedően proaktív és végletekig rugalmas vagyok a szervezésben. Az évek alatt megtanultam a semmiből akár rövid idő alatt összerakni bármit, akkor is, ha szervezési hiányosságokkal szembesülök, vagy ha sorozatos intermezzok támasztanak elém kihívást.